Régikönyvek.hu

XXXIII. Online árverés

[Kézirat] Domahidy Pál (1799–1873) Szatmár megyei nemzetségfő saját kézzel írt genealógiai adatközlése Nagy Iván családtörténeti monográfiájához, nagykárolyi feladói bélyegzésű osztrák postabélyeggel, viaszpecséttel.
Kelt: Domahida, 1858. szeptember 24. Két levél, hajtogatva. Mérete: 395x500 mm. A levélen 132 beírt sor, a kihajtható nemzetségtábla egy oldalán 18 beírt sor.
Domahidy Pál – Szatmár megye egykori főszolgabírója (1840), Kossuth Lajos kormánybiztosa (1848–1849), Szatmár megyei földbirtokos, a Domahidy család legidősebb tagjának – családtörténeti irata Nagy Iván „Magyarország családai czimerekkel és nemzedékrendi táblákkal” című készülőfélben levő monográfiája számára. Levelünk tanúsága szerint Domahidy Pál családfő maga is kézhez kapta az 1857-től megjelenő monográfiasorozat első kötetét, és válaszképpen elküldte a Szatmár megyében 1320-tól honos Dománhidy/Domahidy család nemzetségtábláját, valamint mellékelte a családja nemzetségtörténetét igazoló oklevelek lajstromát. A levél elérte célját, a monográfia-sorozat harmadik kötetében valóban megjelent a Domahidy család története nyomtatásban is. A saját kezű levél verzóján, illetve a nemzetségtáblán más kéztől származó bejegyzések.
Levelünk értékes részét képezi a címzés alatt a két, egyenként kilenc krajcár névértékű osztrák postabélyeg, mely a feladó nagykárolyi postahivatal magyar nyelvű bélyegzését viseli. A levélkézbesítés egységes, előzetes díjmegfizetésére 1840-tól vezették be a postabélyeget (elsőként Angliában), az ötletet 1850-ban honosították a Habsburg Birodalomban, így a katonai közigazgatás alatt álló Magyarországon is. 1858-ban feladott levelünkön a postabélyegen természetesen az osztrák császári attribútum, az elnyomás szimbóluma, a kétfejű sas látható. Az 1850-es években küldött magyarországi leveleken nem is az osztrák postabélyeg a ritka, hanem a magyar (azaz nem német) nyelvű feladói bélyegzés, hiszen a postarendszer – ahogyan a közigazgatás is – teljességgel császárhű, osztrák felügyelet alatt állt, így nyelve is a német volt. Ritka magyar nyelvű felülbélyegzésünk jelzi a németnyelvűségi postai szigor enyhülését. (Magyar nyelvű postai aprónyomtatványra, azaz bélyegre pedig egészen 1867-ig kellett várni.)
Jó állapotú levél, hajtogatva, címoldalán viaszpecséttel.